Paradigmaváltást a díjszámításban!

Legalább 2 területen is szükséges volna a paradigmaváltás: az egyik szempont a számítás módja, a másik a tervezési díj megítélése.

  1. A számítás módjánál szakítani volna célszerű a jelenlegi “imaginárius” (képzetes) kalkulációs alapelvvel, s áttérni egy költségvetés szemléletű számításra.

    1. Merthogy mit is értek én a jelenlegi “imaginárius” alapelv alatt? Azt, hogy egy tervezési díj kalkulációja során a feladat különböző tulajdonságai alapján próbálunk előállítani egy képzetes számot (a díj százalékot), ami figyelembe veszi a tervezés szempontjából legfontosabb tényezőket. Amely tényezők egy része fix, másik része egyenesen arányos a projekt díjalapjával, de vannak olyan tényezők is, amik a projekt alapterületével arányosak, s olyanok is, amiknél van arányosság, de az nem egyenes. S majd ezt az imaginárius összeget próbáljuk meg szétosztogatni a tervfázisok és a szakágak közt. Ez így se nem egyszerű, se nem igazán korrekt; s ráadásul az olyan szituációk sem igazán jól kezelhetőek vele, mint a speciális szakágak közreműködése, vagy speciális munkarészek bekerülése vagy elmaradása (fölmérés, technológia, sprinkler stb.).

    2. Holott ha a tervezési díj tartalmát részeire szedjük, akkor azokat a részeket elég egyszerűen és nyilvánvalóan lehetne a projekt valamely paraméteréhez arányítani. Merthogy miből is áll egy tervezési díj?

      1. alapdíj – fix összegű;

      2. kreatív díj – függ az épület típusától, arányítható a bekerülési költséggel, vagy az épület nagyságával (de például levonható abban az esetben, ha ténylegesen nincs kreatív munkarész – bár ilyen nem igazán fordul elő, mivel a terv szakmai megfelelőségét, a jogszabályoknak történő megfelelését is “itt számolnám el”); s én itt szerepeltetném a szerzői joggal kapcsolatos összes anyagi/finansziális követelést is.

      3. tervföldolgozás díja – alapvetően az épület nagyságával arányos (ide számítható a dokumentálás költsége, de az iroda-fenntartás rezsi költségei is);

      4. erkölcsi (szakmai) ill. pénzügyi felelősség díja – a bekerülési összeggel arányos tétel (egy nagy értékű épület megtervezése igenis a pénzügyin túli felelősséggel is jár; de a pénzügyi felelősséget is keményen vállalnunk kell – aminek kockázata felelősségbiztosítással csökkenthető, de aminek költségei szintén arányosíthatóak a díjalappal.

    3. Ebbe a 4 kategóriába az összes szakág összes munkafázisa beleilleszthető, s egy speciális költségvetés-készítő szoftverrel viszonylag egyszerűen el is készíthető volna; a korábbi webes díjkalkulátorhoz hasonló, pár kérdésre megadandó valaszok alapján (ugyan a korábbihoz képest egy kicsivel több kérdés lenne szükséges).

    4. Mindezen számitások alapján készülhetne egy díj% kalkuláció is a végén, aminek jellemző határértékeire vonatkozóan a kamara adhatna is ki iránymutató számokat. De ezek a szélsőértékek elég tágak lennének ahhoz, hogy a versenyhivatal sem tudhatna érdemben fogást találni rajta. De nem is a %-ok nagysága volna a legfontosabb, hanem az, hogy az építtetők minden építésztől egységes szerkezetű, tartalmilag korrekt és összehasonlítható tervezési díj ajánlatokat kapnának. Az hasonló kinézetű ajánlatok közt mégis jelentős eltérések lehetnének; tekintve, hogy a különböző irodák különböző hatékonysággal, különböző rezsivel dolgoznak; s ez a rendszer lehetőséget adna arra is, hogy az irodák a kreatív kvalitásaikat is megjelenítsék a dijban.

  2. Mindezek nagyjából már majdnem meg is magyarázták a másik fő szempontot, amiben komoly változásra volna szükség: a tervezési díj megítélése. Nem tartom ugyanis szerencsésnek azt, hogy ‘hivatalosan’ úgy tartjuk, hogy a tervezési díjjal kapcsolatban nincs helye pénzügyi, gazdaságossági megfontolásoknak; s kárhoztatjuk az építtetőket, hogy a díjak nagysága alapján döntenek. Holott egy komoly pénzeket igénylő döntésnél egyáltalán nem elrugaszkodott dolog az árak figyelembe vétele. Természetesen azt nem kell támogassuk, amikor csak a díjak nagysága alapján dönt az építtető, de azt is be kell lássuk, hogy a tartalmában differenciálatlan “imaginárius” díjkalkuláció nem is segített a differenciált építtetői döntésben. Rémlik még olyan magyarázat is, hogy a kamarai díjszabásnak az lett volna az értelme, hogy kvázi hatósági, egységes árként megjelenve a magasabb színvonalú produktum megrendelésére késztette volna az építtetőket (mondván, ha már ugyanannyiba kerül a sztárépítész is, akkor miért ne őt bízzam meg?). Azt gondolom, nem kell sokat magyarázni, hogy ez így nem vált be.

Természetesen tudom, hogy a fenti elképzelés még elég vázlatos, sok tennivaló volna még vele, de határozott meggyőződésem, hogy alapelveit tekintve tisztább, korrektebb, s egyáltalán nem megvalósíthatatlan. A korábbi, a díjszabással kapcsolatban készült gyakorlatilag összes előtanulmány ehhez az új paradigma szerinti módszerhez is ugyanúgy használható volna, azokat nem kell kidobni, csupán újabb számításokkal ki kell egészíteni.

Az általam javasolt paradigmaváltás tehát nem igényelné, hogy mindent alapjairól újragondoljunk, de mégis azt eredményezné, hogy egy alapvetően jobb, új díjszámításunk lehessen.

S bár nem készítettem reprezentatív fölmérést, de elég sok helyről hallottam azt, hogy a kamarai ajánlás számait sok helyen irreálisan magasnak tartják. Nos, egy ilyen építtetővel történő ismételt egyeztetésen egy jelentősen csökkentett %-ú kamarai kamarai ajánlás több szempontból is kedvezőtlen volna. Egyrészt komolytalan az a “cég”, ami ugyanarra a munkára egyszerre csak a felével is megelégszik, másrészt az új %-okat ugyanúgy tarthatja magasnak (tekintve, hogy a megalapozottsága továbbra is csak a kamara kijelentésére alapul – miszerint ezt az összeget a kamara reálisnak és értékarányosnak tartja).

Egy teljesen új alapfilozófiájú rendszer esetén ez a, korábbival való, összehasonlítás kevésbé jelentene problémát.

S ráadásul még azt sem tartanám lehetetlennek, hogy ez az új rendszerű díjkalkuláció még akár jogszabályi megerősítést is kaphatna: a számítási mód, a figyelembe veendő díjtétel-összetevők elég könnyen volnának normatív szövegformába önthetőek.

Mórahalom, 2013. július 24.

Talmácsi István (sityu), a CsMÉK elnökségi tagja

A fenti szöveg megtalálható itt is, ahonnan nyomtatható, továbbszerkeszthető formátumok is letölthetőek, ill. a szöveg tetszölegesen kijelölt részéhez megjegyzések is fűzhetőek.

Reklámok

8 gondolat “Paradigmaváltást a díjszámításban!” bejegyzéshez

  1. Jó javaslat! Újra kell gondolni mindent, ami a szakmagyakorlással kapcsolatos. A javaslat abban a kontextusban értékelendő, amelyre itt a legutóbbi bejegyzések között is rákattanhatunk ( aktuális árverseny hirdetmény, vitairat az építészek szerepvállalási lehetőségeiről).

    Kedvelés

  2. Igen, igazad van Imrém, de volna még egy fontos kiegészítendőm a cikkhez:

    Minden tiszteletem a HOAI-t magyarító kollégáké, s azt is bevallom, nem ismerem a német rendszer minden csínját-bínját; de annyit talán tudok róla, hogy véleményt alkothassak:
    Úgy gondolom, hogy a jelen állapotok közt elképzelhetetlen, hogy egy HOAI-ra alapuló rendszert Magyarországon be tudnánk vezetni.
    S nem is csak amiatt, hogy a kollégák meghatározó része sikítófrászt kapna (de leginkábbis hagyná az egészet a fenébe), ha meglátná, hogy egy kisebb telefonköbyvből kellene kibogarásznia a tervezési ajánlatának részleteit, vagy 200 €-ért kellene ajánlatkérő szoftvert vásárolnia (a HOAI-hoz, ha jól láttam, ennyibe kerül).
    Hanem a legnagyobb gond az volna, hogy véleményem szerint a HOAI nem a magyarországi szervezeti struktúrára lett kitalálva (tehát nem az itthon jellemző 1-2-3 fős mikroirodák ad hoc együttműködésére alapuló rendszerre, hanem jól fölépített normális tervezőirodákra alapul). Amíg egy ilyen rendszer nem tud kialakulni, vagy legalább egy ilyen irányába indulni, addig szerintem fölöslegesek az erőfeszítések.

    Pontosabban: a HOAI alapfilozófiájú díjszámítás csak a szervezeti struktúra átalakításával egy időben valósítható meg. Természetesen mindkettő hasznos lenne, de úgy gondolom, hogy ez egy elképesztő nehézségű feladat volna; elsősorban egy megkérdőjelezhetetlen tekintélyű, kőkemény akaratérvényesítési képességekkel bíró személy kellene hozzá, aki mindazonáltal az átlagosnál nagyobb politikai érzékkel képes lenne a fölkészült csapatát ellavírozni az érdekek kusza szövevényében. Én ilyen embert most nem igazán tudnék mondani. De még ha volna is, akkor is föl kellene építeni a személyiségét, az ismertségét (mert azt nem zárom ki, hogy létezik ilyen képességekkel bíró kolléga, de az biztos, hogy a közismertsége és az elfogadottsága még mindenképp hiányzik).

    Az általam javasolt módszer, úgy vélem sokkal rugalmasabban volna alkalmas a feladatára, a munkák zömét jelentő kisebb feladatokra is jobban alkalmazható volna. A HOAI-jal az a gond, hogy félkészen nem igazán működne (egy gyönyörűszép gépezet, de amíg egyetlen fogaskerék is hiányzik, az óramű nem mutatja az időt). A HOAI-t majdnem 40 éve kezdék kidolgozni; minden valószínűség szerint a létező mérnöki és építészi gyakorlatra alapoztak. S bár az is igaz, hogy okos dolog a még okosabbak tapasztalatait fölhasználni, de nálunk sajnos mára nem igazán létezik olyan általános érvényű good practice, amit tovább finomíthatnánk; hanem az alapoktól kezdve kellene egy teljesen új rendszert fölépíteni. Jó lenne, ha nekünk is meg lennének azok az alapjaink, mint a németeknek, de sajnos nincsenek.

    Végezetül: nem biztos, hogy mindenben igazam van; de épp ezért fogalmaztam kellően provokatíven, hogy győzzetek meg a hibáimról! Ellenkező esetben én szeretnélek meggyőzni benneteket az igazamról.

    Kedvelés

  3. Érdemes áttekinteni a jelen jogszabályi helyzetet, ami a pillanatnyi mozgásterünket meghatározza:

    Étv. 62. §
    (1b) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy az építmények építészeti-műszaki tervezése során végezhető feladatok körét, valamint az építészeti-műszaki tervezési tevékenység ellátásáért felszámítható tervezési díj tartalmát rendeletben állapítsa meg.
    (hatályos: 2013. aug.1-től)

    – Ez teljesítette a Kormány, a következő rendeleti passzussal (“Szakmagyarkolási kódex”):

    266/2013. Korm. rend
    18. § A tervezési díj magában foglalja
    a) a közvetlen költségek, ennek keretében
    aa) a számított munkadíj,
    ab) a szakági tervező, alvállalkozó tervező tervezési díja,
    ac) az esetlegesen a szerzői joggal kapcsolatosan felmerülő személyi és vagyoni jogok értéke,
    b) a közvetett költségek, ennek keretében a működési költség, anyagjellegű ráfordítás,
    c) az értékcsökkenési leírás,
    d) az egyéb ráfordítások,
    e) a tervezett nyereség
    együttes összegét.

    – A tervezési díj tartalmának fenti elemei közül az egyik elem (“tervezési munkadíj”) min/max irány-díj meghatározásának módszerét lehet rendelettel szabályozni az ÉTV szerint:

    Étv. 62. §
    (1c) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a belföldi székhelyű tervező által vállalt építészeti-műszaki tervezési tevékenység ellátásáért felszámítható tervezési munkadíj eleme tekintetében a legalacsonyabb és a legmagasabb irány-díj meghatározásának módszerét rendeletben állapítsa meg.
    (hatályos: 2014.jan.1-től)

    Kedvelés

    1. Díjszabás, minimáldíj

      A korábbi, 2003-as MÉK és a 2008-as MMK díjszabások nem azonos díjat adtak ugyanarra az építési beruházásra. Ezt a helyzetet orvosolni kellett, a beruházók az eltérő eredményt adó szabályzatainkkal körbenevettek minket.

      Az MMK-val egyeztetve kidolgoztuk a 2010-es MÉK díjszabást. Ez van nálunk most is hatályban, a MÉK Küldöttgyűlés elfogadta, a MÉK honlapján most is megtalálható, letölthető. Az elképzelés az volt, hogy ez a MÉK és az MMK közös kiadványa lesz. A szabályzat szöveges részét az MMK összes tagozata végül nem fogadta el. Azonban a végig egyeztetett számítási metódust az MMK elnöksége 2010-ben határozattal elfogadta.

      Ez a metódus jelenik meg a 2010-es MÉK Díjszabásban: az épületek részletes díjosztályba sorolása, majd díjosztályonként a generál és a négy fő szakági tervezési díj (generál, építészet, statika, épületgépészet, épületvillamosság) megosztása a két kamara díjszabási bizottságainak egyetértésével készült el.

      2012-ben a két kamara elhatározta, hogy a német díjszabási rendszert figyelembe vételével kell közös díjszabást kidolgozni. Az Európai Unióban két országában van jogrendbe foglalt építészeti-mérnöki díjszabás: Németországban, és Bulgáriában.

      A Német Építészek és Mérnökök Díjszabása (HOAI – Honorarordnung für Architekten und Ingenieure) nem a tervezési díj, mint „közös torta” szakágankénti felosztásában gondolkodik, hanem additív rendszer.

      Ez azt jelenti, hogy A HOAI-ban minden tervezési szakma, szakág megadja műszakilag szükséges szolgáltatásait, és azok díjszabását. Szakma-specifikusan. A HOAI nagyon részletesen rögzíti a teljes tervezést és a kivitelezés ellenőrzését felölelő 9 tervezési-szolgáltatási fázisban az egyes tervezők szolgáltatásait, egymás közötti és kifele történő egyeztetési kötelmeit, és ilymódon a generál feladatokat is.

      Egy adott építési beruházáshoz át kell tekinteni, hogy mely tervezési szakmákra lesz szükség, és a német HOAI Bundestag rendelet szerint összerakható szakágankénti összesítéssel a tervezési díj, és a tervezési szolgáltatási rendszer.

      Ez a HOAI óramű pontossággal működik az EU legerősebb gazdaságában, már az ajánlatkérési fázistól kezdve a tervezésen át az átadásig, a DIN 276 költség-elszámolási szabványra épülve.

      A német díjszabást lefordíttattuk, és mintegy két tucat kolléga, valamint a MÉK és MMK tagozatok közreműködésével a honosítási munkát előkészítettük.

      A szakmagyakorlási kódex, a 266/2013 Kormányrendelet megnevezte a tervezési díj tartalmi elemeit (munkadíj, szerzői jogok értéke, közvetett költségek, értékcsökkenési leírás, egyéb ráfordítások, tervezett nyereség). Az ÉTV 2014. január 1-től hatályos módosítása tartalmaz egy felhatalmazást a Magyar Kormány számára:

      „ÉTV 62.§. (1c) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a belföldi székhelyű tervező által vállalt építészeti-műszaki tervezési tevékenység ellátásáért felszámítható tervezési munkadíj eleme tekintetében a legalacsonyabb és a legmagasabb irány-díj meghatározásának módszerét rendeletben állapítsa meg.”

      Az egy évig tartó HOAI honosítást előkészítő kamarai közös munkát a BM a most őszi egyeztetések során lesöpörte az asztalról, mondván, a HOAI rendszer túl bonyolult. Ezután a két kamara két hét alatt megfogalmazta egy HOAI alapelvű díjszabási rendszer alapjait. Ezt sem fogadták el a jogszabály előkészítők.

      Ami a jelen minimáldíj rendeletbe be tud kerülni- és a rendelettervezetben szerepel – azt nevezhetjük az 1871-es magyar díjszabáshoz hasonló, de annak is egyszerűsített változatának.

      Nem additív HOAI mintájú rendszer, ami a projektek sokféleségét finoman le tudja követni. A közös torta elvén működik. A teljes honoráriumnak csak a tervezési munkadíj elemét szabályozza, de azt is csak 2 db táblázattal. Az 1871-es magyar díjszabás 5 díjosztályt használt, a jelen rendelettervezet csak 3 díjosztályt.

      Ez nem kötelező minimáldíj, hanem kormányzati irány-díj. Ennek jogszabályi definíciója kérdéses, mindenesetre a közbeszerzési kiírásoknál irányt adhat, amivel a tervezési piac díjait és így a minimálisan ráfordítandó munkát kondicionálni tudja.

      A minimáldíj rendelet tervezete egy nagyon durva szabályozást ad. A durvát itt úgy értem, hogy nagyon darabos szabályozást, széles sávokat, nagy lépcsőket tartalmaz. Ennyire nyílt lehetőségünk.

      Azonban ezt úgy állítottuk össze, hogy a látszólag sávos, nagy lépcsős táblázat mögött a jelenlegi MÉK és MMK tervezési ajánlott díj rendszere, továbbá egy későbbi, jobb fogadókészséggel bíró rendelet változás esetén a HOAI német, additív mintájú szabályozás működhet. A sávok által meghatározott mértékek közé ezek beilleszthetők.

      A minimáldíj rendelet mellett a kamarai törvény szerinti kamarai ajánlott díjszabás továbbra is feladata a kamaráknak, ott ez kidolgozható a meglévő előzmények és korábbi munka alapján.

      (részlet Dulácska Zsolt MÉK elnökségi tag beszámolójából, BÉK Küldöttértekezlet, 2013.nov.18., FUGA)

      Kedvelés

      1. Zsolt! Nagyon köszönöm a kimerítő választ. Remélem holnap tudunk beszélgetni a témáról!
        Ha esetleg nem, akkor majd itt megpróbálom összefoglalni a reakcióimat. (bár ez utóbbit talán mindenképp megteszem)

        Kedvelés

  4. Rossz hírem van. A nagyon leegyszerűsített keret-rendelet végigment a közigazgatási egyeztetés folyamatán. Több minisztérium is támadta (érdekesek a kifogások, ellenvetések rendszere is). December elején információim szerint a Kormány azonban nem tárgyalja, levette a napirendről. Itt tartunk. Boldogabb új esztendőt mindenkinek!

    Kedvelés

  5. Rossz hírem van. Az októberi ÉTV állapot szerint az alábbi felhatalmazás a Kormány számára 2014. jan.1-én lépett volna hatályba:

    ÉTV 62.§. (1c)
    “Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a belföldi székhelyű tervező által vállalt építészeti-műszaki tervezési tevékenység ellátásáért felszámítható tervezési munkadíj eleme tekintetében a legalacsonyabb és a legmagasabb irány-díj meghatározásának módszerét rendeletben állapítsa meg.”

    2013. dec.24-én változott meg idén kilencedik alkalommal az Építési Törvény. A felhatalmazást kiszavazta belőle a Parlament.

    Jó hírem van: újrakezdjük. Boldogabb új esztendőt mindenkinek!

    Kedvelés

    1. Jó lenne megtudni és közzétenni (az ígért újrakezdés jegyében!) a minisztériumi kifogásokat, továbbá a kormányülés és a parlamenti ülés jegyzőkönyvét, milyen hivatalos indokkal tették hidegre a jogszabálytervezetet. Tanulságos lenne; tudnánk hányadán állunk. Köszönet az infóért és az eddigi munkáért. Frissítettem a témával kapcsolatos bejegyzést: https://csmek.wordpress.com/2013/12/06/merfoldko-lehet-az-epitesz-tarsadalom-szamara/. BUÉK!

      Kedvelés

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT! a rövid vélemény is vélemény! Kérlek írd le! (csak a durván sértő szövegek kerülnek moderálásra)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s