tervgyár 2.0

Régi fixa ideám ez. Többekkel beszélgettem már róla; de mostanra egy kicsit alaposabban sikerült végiggondolni.
Régóta gondolkodom azon, hogy mi kellene ahhoz, hogy a jelenlegi széttagolt működés helyett hogyan lehetne valami egészségesebb iroda/műhely/stúdió rendszert kialakítani?
  • Ahol mindenki azt csinálná, amit a leghatékonyabban tud:
    • Ki tervezne, vastag ceruzával;
    • ki bim-modelleket rakna össze;
    • ki kottázna;
    • ki műleírásokat fabrikálna (a cpr-nek megfelelően);
    • ki munkákat szerezne;
    • ki koordinálna csak; stb.
“Hangosan gondolkodom” az alábbiakban. Kéretik vitázni!
Fontos megjegyzés: ez a cikk nem a Kamara vezetőségének egyeztetett álláspontja, hanem a személyes elképzelésem, ötletem (sityu – Talmácsi István, elnökségi tag). Vitaindító. Őszintén kíváncsi vagyok a véleményekre.

Mi kellene tehát egy ilyen “tervgyár” létrehozásához?

Csak egy pár dolog:

  1. korrekt (egyszerű) elszámolás:
    1. ezen áll, vagy bukik majdnem minden:
      1. a “közösködés”-től sokan amiatt idegenkednek, mert félnek attól, hogy igazságtalan, aránytalan volna az osztozkodás a honoráriumon;
        1. alapvető fontosságú tehát a díj-megosztás kérdése; amire alapvetően 2 megoldás kínálkozik:
          1. a díjazás előzetes felosztása
          2. ill. az elvégzett munka utólagos, munkaidő-kimutatáson alapuló elszámolása.
        2. természetesen a fenti 2 megoldásnak számtalan kombinációja is elképzelhetető/alkalmazandó.
      2. és könnyű azt látni, hogy ha nem kell osztozzak a díjon, hanem azt a munkarészt is megcsinálom, amiben ugyan nem vagyok hatékony, akkor egyrészt nincs kiadás és a bevétel is nagyobb – holott, ha csak azzal foglalkozom, amit igazán hatékonyan tudok, akkor sokkal kevesebb stresszel is kereshetek ugyanannyit. (én legalábbis el tudom ezt működőképesnek képzelni)
      3. persze ettől nem lenne lényegesen nagyobb a torta; bar még ez sem igaz teljesen:
        1. ha egy szál magamban dolgozok, akkor a kuncsaft is csak egy szerencsétlen kényszervállalkozót lát bennem, akit be lejet palizni, hogy bárminek a feléért is megcsinálja a munkát;
        2. míg, ha egy több tagú csapat van a háttérben, ráadásul igazolhatóan nagyobb, kötelezően vállalandó felelősséget is a munka mögé tenni; akkor a minimál díjhoz nem a törvény direkt ereje, hanem csak a közvetett hatás is elég volna.
    2. de van egy pár technikai dolog, ami eléggé meg tudná ezt könnyíteni:
      1. ha egy általános simogatós mobilon 2-3 (na jó: 5-6) legördülő menüvel ki lehetne választani a konkrét munkát pontosan leíró adatkupacot;
      2. s a telefonokon ma már elérhető volna egy pár, akár közhiteles szerződés-kezelő (aláíró) alkalmazás is;
      3. tehát egy munka megbeszélése után nem kéne még otthon, az asztali gépen szerződéseket fabrikálni, majd nyomtatni, aláírni, beszkennelni, küldeni (postán is), visszaküldeni stb. Hanem egy pár perc alatt kisimogatni a telefonból a kész szerződést, amit ott helyben alá is írni, digitálisan.
  2. Megfelelően heterogén összetételű csapatok kialakulása:
    1. de hát nem is kell mindenkinek a skiccpauszt görgetni szakmányban; szerintem össze lehetne koordinálni…
    2. a technikaibb jellegű feladatokhoz jól társítható volna mondjuk a műszaki ellenőrzés, pl.
  3. Személyes kapcsolatok:
    1. biztos van olyan, aki mindenkit ismer a szakmában, de
      1. egyrészt ilyenből biztos nincs sok;
      2. főleg, ha a fiatalabbakat is számításba vesszük;
    2. az is valószínű, hogy nem csak én vagyok úgy azzal, hogy szívesen “társulnék”, de 40 fölött már nem szívesen állnék be cad-monkey-nak; akkora fizetős melót meg nem tudnék most újítani, amire saját csapatot tudnék ripsz-ropsz gründolni.
    3. sok mindent lehet interneten keresztül intézni, de az még egy, a miénknél kevésbé összetett szakma esetén is elengedhetetlen, hogy személyes kapcsolat, megbeszélés legyen az együttműködés mögött.
    4. kellene tehát valami “ismerkedési est”, munkabörze;
    5. de a napi működéshez is szükség volna valami “találkahelyre”, ‘co-working irodára’.
  4. Tervföldolgozási szokások; szakmai kérdések:
    1. a cad/bim világ előtt létezett egy könnyen illeszthető tervföldolgozási gyakorlat (2 variáció volt: csőtoll+pausz v. ceruza+skiccpausz+xerox – ráadásul ezek elég problémamentesen illeszthetők is egymáshoz: csak egy kis esztétikai problémát jelent)
    2. a cad/bim világban pedig még az ugyanolyan szoftverrel dolgozók közt sem olyan flott az információcsere, mint papíralapon; pedig a technikák elég ügyes eszközöket tudnának nyújtani – ehhez viszont össze kell hangolni a működést; ki kell alakítani a “céges szabványokat”; meg kell tanítani a fogásokat; s ezek nem is volnának ingyen.
    3. a szakmai jogszabályok is elég sok feladatot implikálnak (cpr, tűzvédelem stb.):
      1. s egy komoly tervező irodának valamiféle belső minőségbiztosítással is rendelkeznie kell;
      2. ez sem jön magától; s ezt így kijelenteni elég könnyű, de ha elkezdjük szálába szedni, a részleteket kidolgozni, akkor kiderül, hogy nem is olyan pofonegyszerű;
      3. Ennek is volna költsége.
      4. Sőt bármiféle felelősséget is csak valamiféle jogi személyiséggel rendelkező szervezet tud vállalni – merthogy erre is gyorsan szükség lenne (minden valószínűség szerint); a személyes felelősség nem biztos, hogy mindenre alkalmazható.
    4. Kellene egy lista az elkülöníthető részfeladatokról (ami alapján lehetne csinálni egy kereshető adatbázist):
      1. tervezési feladatok szerint (épülettípusok – lehetőleg valami sztenderd (pl.: építményjegyzék, vagy mi a szösz) szerinti csoportosításban)
      2. tervföldolgozási szempontból:
        1. koordinálási feladatok
          1. szerződések, menedzsment, munkaszerzés
          2. szakági koordináció
          3. egyeztetések
          4. minőségbiztosítás
        2. tervezési feladatok
        3. rajzkészítési feladatok
        4. műleírások készítése, dokumentálás, archiválás
  5. Persze azzal én is tisztában vagyok, hogy a fentiek egy idealizált, s néhol túlbonyolított rendszer képét mutatják, de:
    1. egyrészt a valóságban ezek a szigorú elkülönültségek úgyis helyükre csiszolódnak,
    2. másrészt egy új rendszer kialakításánál nem célszerű már az elején föllazítani a struktúrát,
    3. tehát mindenképpen szem előtt kell tartani a flexibilitást.
  6. Ez így mind nagyon szép, tegyük fel, hogy kellő számú kollégát érdekelne is. Mi kellene egészen konkrétan a megvalósításhoz? Van-e/lehet-e/kell-e szerepe legyen a Kamarának ebben?
    1. Természetesen a közös szándékon túl elsősorban pénzre volna szükség. De mire is kellene elsősorban ez a pénz (az induláskor)?
      1. üzleti terv: ami az elképzelés finanszírozhatósági, működőképességi kérdéseinek tisztázásán túl a főbb feladatok meghatározását is megfogalmazná;
      2. ez nem kevés idő, nem kevés munka; de elsősorban ez a kettő; az induláskor még komolyabb beruházásokra nem volna szükség.
    2. A megfelelő szervezeti forma megtalálása: szükséges, de nem elégséges feltétel; nem ez határozza meg az elképzelés működőképességét, de a rossz szervezeti keret tönkreteheti. A szóba jöhető lehetőségek:
      1. szövetkezet (a nem túl trendi elnevezés ellenére egyáltalán nem elvetendő);
      2. klaszter (trendi elnevezés, lazább együttműködés; de valami ilyesmire volt kitalálva; s korábban pályázati támogatás is volt rá);
      3. egyesület (egy egyesület is végezhet gazdasági jellegű tevékenységet, de nem biztos, hogy ez a legjobb forma);
      4. “sima” üzleti vállalkozás (talán a legtisztább(nak tűnő) forma, de elég sok hátulütője van);
      5. a Kamara által létrehozandó (nonprofit?) vállalkozás (sok érv szólna mellette).
    3. Forrásbevonás? (a fentiek alapján ez is több fázisra bontandó)
      1. előkészítő fázis: kb. az üzleti terv elkészítésének szakasza; ez viszonylag kisebb összeget igényelne (pár százezer ft)
      2. megvalósítás szakasza: jelenleg nem tudok ilyen pályázati lehetőségről, de némi lobbival egyáltalán nem lehetetlen, hogy lehetne valami tisztességes pályázati támogatást is szerezni;
      3. működtetési szakasz: az elképzelés lényege éppen az, hogy ennek gazdaságilag, pénzügyileg hatékony, működőképesnek kell lennie.
Advertisements

10 gondolat “tervgyár 2.0” bejegyzéshez

  1. bocs, hogy némiképp kivülállóként hozzászólok, de megmondom őszintén, ez már nekem is eszembe jutott, főleg amikor irodabérlet, fénymásoló, plotter és egyéb olyan költségek merültek fel, amik a sok 1-2 személyes irodánál aránytalanul magas részarányú kiadással jártak. Azóta némiképp egyszerűsödött a dolog, mert nyomtatóra, plotterre már alig van szükség, hála az ÉTDR-nek.

    Más vonatkozásban viszont más lehetőségeket látok. Nekem nem ritka, hogy Sátoraljaújhelyre, Zebegénybe, Bakonyba, Gödöllőre kellene terveznem, de nem ritkán bukom, hogy túl messze vagyok.

    Másrészt ha össze tudna jönni egy jó brand, akkor az talán több emberrel is működőképes lehet és ebben nem volna rossz műszaki ellenőr, sőt akár kivitelező is. Egy laza országos hálózattal – de közös marketinggel, honlappal nagy területet lehetne lefedni. amióta az ArchiCAD-ben fizikailag távol lévők is tudnak egyszerre dolgozni ugyanazon terven, az együttműködésnek nincsenek hardveres korlátai.

    a legfontosabb egy menedzser szemléletű ember lenne, aki a szerződéseket, a szállítási határidőket, az alvállakozó tervezőket stb. kezelné. Való igaz, hogy egyenként ismerhetünk olyan szakterületeket, amikben mások pl. gyengébbek (én pl. passzívház témában tudnék többet segíteni.

    Ebbe belefér az is, aki CSAK munkát szerez. Ha valami készül ebben, engem érdekelne

    Kedvelés

    1. Miklósom! Valami pénzt is tudnál rá áldozni? pár100ezerről volna esetleg szó, az is elszámoltatható. Illetve tudnánk-e beszélni róla személyesen (esetleg, ha van, webes kollégával, akivel a gdl-est csináltad).

      Kedvelés

      1. meghát, hogy az adekvát kérdésre (miszerint magamat hol képzelem el ebben?): én nem Kalambó-típusú vagyok, hanem inkább Rásztikól (én is szeretnék egy noszogatós/cseszegetős társat, mint ami a Sztárszkiésháccsba is volt). S ez lényegesen fontosabb volna, mint a pénz. Beosztott is és főnök is lehet, csak ne hagyjon pünnyedni.

        Kedvelés

      2. Egy macpro szerinted megéri azt a valag sok pénzt? (esetleg valami jó fizetési konstrukcióban?) de hozzáteszem: eléggé pc-s vagyok

        Kedvelés

      3. Én egy macpro harmadát terveztem ilyenre költeni (és abba még valami megkímélt ipad-et is álmodtam…).

        Kedvelés

      4. Természetesen az első csatlakozók bizonyos privilégiumokat is élveznének…

        Ígérem nem árasztom el (nem flood-olom) el további hozzászólasokkal a saját bejegyzésem; de ezeket még fontosnak tűnt kifejtenem.

        Kedvelés

      5. nincs kész konstrukció a tarsolyomban, igy nem tudok konkrét megoldásokat sem adni, de először személyek kellenének cca.4-6. A kapacitáslekötésben megjelenő üresjáratok és csúcsok kisimitásával lehetne a legtöbbet elérni illetve azzal, hogy közösen lépünk fel. Beindulásként jogi szempntból akár külön-külön is, hisze a semmire nincs miért csapatot építeni, ha nincs a tarsolyban rengeteg megbizás.

        Egy ilyen fórum kiváló lehet a tagtoborzásra, de a részletek már nem igazán jó.
        elsőnek nyilván szét kell szedni egy megbizást az összes elemére és ahhoz költségeket rendelni és abból a tálból lehet aztán mazsolázni, ki mit tud vállalni.

        Kedvelés

    2. Azért, hogy ne kettőtök párbeszédének tűnjön a dolog (persze nem így van, ezt csak felütésnek szántam): szerintem van az alapötletben fantázia, ezt ki kell beszélni. Főleg azt az előnyt hordozza, hogy kellően rugalmas tud lenni – feladatfüggően – egy ilyen “társas vállalkozás” vagymicsoda. A munkamegosztás is lehet rugalmas (szintén feladatfüggően). Szerintem ez a szisztéma egy adott tervpályázatra szóló “konzorcium” esetén működik jól; értem alatta az elnyert munka eng+kivit tervezését is. Összeáll a csapat, átmenetileg fellazul, aztán új tervpályázat, új feladat, megint összeáll a csapat (esetleg módosított felállással).
      Persze ehhez ki kellene teljesíteni egyúttal egyszerűsíteni (rendeletileg), a tervpályázatok rendszerét, II-an a negatív árverseny és a mutyi megbízások visszaszorításával.

      Kedvelés

  2. én magam biztosan nem vennék macpro-t, mert akkora munkáim biztosan nem lesznek, hogy városrésznyi 3D-t kelljen forgatnom és renderelnem. nekem elég az iMac is, bár ahogy látom 4 év után ebben is ugyanúgy elfárad a vas, mint másban.

    Kedvelés

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT! a rövid vélemény is vélemény! Kérlek írd le! (csak a durván sértő szövegek kerülnek moderálásra)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s