Egy kalap alatt (mármint a Nemzeti Mintatervekről, tudomásulvételről, főépítészekről, tervtanácsokról) – vitacikk

Maszek vitacikként adom közre a gondolataimat, ezúttal (ilyet is lehet itt); mert beszélnünk kellene ezekről a dolgokról. Érdekes, hogy se az epítészforum.hu, se a mek.hu szakmai fóruma nem foglalkozik e problémakörrel,  vagy más húsbavágó, érdekközösségünket érintő részletproblémákkal. Sodródunk (vagy  marad a “kocsmai” kibeszélés)?

Tipikusan ambivalens a tervezett kormányzati intézkedés a Nemzeti Mintatervekről. Van benne jó, de benne rejlik a rossz is. Modellezzük, mi történhet. Egy ilyen “típus épület” biztosan 160 m2 alatti lesz, és ez azt is jelenti, hogy ún. tudomásul vételi eljárással kap engedélyt. Biztosan sok építtető fog rámozdulni, hisz gyorsabban, olcsó áron jut a tervdokumentációhoz. Mondjuk 200 eFt lesz egy ilyen kedvezményes árú dokumentáció, ez már elég csábító (Mellékzönge: Ki kapja ezt a pénzt? Az államkincstár? A minisztérium? Az eredeti tervező /jogdíj formájában egy részét/?) Az adaptáláshoz, azaz az adott helyszínre illesztéshez kell majd építésztervező igénybe vétele, nyilván már csak negyed-pénzért, igaz, negyed-annyi munkáért, de ezt a problémakört most tegyük félre. Mit is jelent a nemzeti típus helyszínre adaptálása? Formálisan helyszínrajzot, műszaki leírást, előírások megfelelésének igazolását, közműbekötési feltételek tisztázását (ill. utcaképet esetlegesen). A hatóságok e formalitások teljesülését veszik tudomásul. Oszt annyi.
Ettől még a hazai településkép nemigen lesz jobb, akármilyen szépek lesznek a tervpályázatból származó típustervek.
Pl. a már kialakult zavaros, uralkodón sátortetős vagy urambocsá’ lapos tetős környezetben biztosan nem lesz jobb a helyzet, sőt a nemzeti típus éppen hogy disszonanciát okozna. Az adaptálással megbízott tervező hiába hívja fel a figyelmet erre, az építtető immár ellenérdekelt lesz abban, hogy egyedi épületet terveztessen. A hatóság pedig esztétikai oldalról eddig sem volt kompetens, és ez ezután is így lesz. Tulajdonképpen az történik, hogy a finoman szólva pluralista település-építészetünkben a középszerű-, a divat-, a posztmodern-, az eklektikus építési „stílusok”mellé egy mesterségesen kreált stíl kerül a kánonba.
Helyére kerül a dolog: a hatóság tudomásulvesz. Valójában eddig is így volt, tudomásul vette/veszi a zavaros új beépítést. Önmagában, szoliter épület-szoborként lehet esztétikus, hatásos egy-egy minimál-ház, vagy ellenkezőleg, egy-egy organikus épület; azonban egymás mellett nyilvánvalóan disszonáns a látvány. Nem lenne jó, ha új keletű népi-urbánus vita alakulna ki, építtetői szekértáborokkal. És a vita tárgyai is 50-100 évre bebetonozva vitáznának, egymás mellett! Ehelyett valódi előrelépés kellene, amely révén ténylegesen érvényesül egy fontos szempont, mégpedig a már kialakult, megszokott épített környezet tisztelete.
Elvileg jó lenne, ha a polgármester által adható településképi véleményhez kötődne a tudomásulvételi eljárás. Azonban ez, mint tudjuk, helyi önkormányzati rendelet meglétéhez kötődik, amelyben ugye rögzítésre kell, hogy kerüljön a területi hatály is. Előfeltétel persze önkormányzati tervtanács és/vagy főépítész megléte. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány községben van főépítész/tervtanács egy-egy megyében (tisztelet a kivételnek).
Lesz járási főépítészi rendszer – mondják, írják. Ez előrelépésnek tűnik. De ez is csak akkor lesz jó, ha adott esetben a tervtanács, a főépítész és végső soron a polgármester szakmai alapon szembe mer menni a nemzeti mintatervnek szép, de az adott helyszínre éppen nem illő megoldással, építtetői akarattal. És ki meri mondani, hogy pl. a kialakult adottság miatt ez nem illik ide, egyedi épület kellene. Ahhoz, hogy ez így legyen egyrészt (tökös) főépítészek, tervtanácsok felállítása kellene. De ez sem elég. Szükséges a helyi önkormányzat általi felhatalmazás is. Vajon hány ilyen helyi rendelet van az országban?
Szóval: a Nemzeti Mintaterv Rendszer így nem jó, így nem elég. Kellene hozzá a jogszabályi környezet radikális megváltoztatása. Ismerve településeink arculatának elrontott, és folyton romló állapotát, és ennek fő okaként a környezetkultúra iránti igényesség össztársadalmi hiányát, továbbá a települési önkormányzatok ódzkodását a településképi véleményezést szabályozó rendeletalkotástól (hisz ez a választópolgárok korlátozását jelentené!)*, egyetlen megoldás kínálkozik. Nevezetesen: Az Étv. határozza meg, hogy e rendelet megalkotása nem választható lehetőség, hanem kötelező aktus legyen, és a területi hatály legyen rögzítve a települések rendezési terveiben. Az Ötv. pedig rögzítse, hogy a helyi önkormányzat (nem önkéntes!) feladata a település arculatának harmonikus alakítása. Azt hiszem, ez nemzeti érdek.
Nagy Imre építész, Szeged

(*Anno főépítész koromban be akartam építeni a HÉSZ-be, hogy legyen engedélyköteles a homlokzati színezés, legalább a frekventált területeken. Leszavazták.)

Reklámok

3 gondolat “Egy kalap alatt (mármint a Nemzeti Mintatervekről, tudomásulvételről, főépítészekről, tervtanácsokról) – vitacikk” bejegyzéshez

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT! a rövid vélemény is vélemény! Kérlek írd le! (csak a durván sértő szövegek kerülnek moderálásra)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s