nekrológ kategória bejegyzései

Dobó László okleveles építőmérnök 1952 -2015

NEKROLÓG

Dobó László építőmérnök, címzetes iskolaigazgató 1952-ben született Pusztamérgesen; a család 1960-ban költözött Szegedre. 1970-ben érettségizett a Vedres István Építőipari Szakközépiskolában magasépítő technikus szakon, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett szerkezetépítő mérnöki diplomát 1977-ben. Alma materében 1994-ben mérnök-tanári diplomát, majd 2004-ben közoktatási vezető diplomát is szerzett. Kezdő tervezőként a CSOMITERV-nél helyezkedett el, később csoportvezető munkakörben dolgozott. 1982-től magán tervező-beruházó irodát vezetett; számos szegedi és Csongrád megyei családi és társasház, valamint ipari épület fémjelzi építészeti munkásságát. 1986-ban volt tanára, Németh Olivér nyugdíjba vonulása után kezdett tanítani a Vedresben. 1998-tól műszaki igazgatóhelyettesként, 1999-től pedig igazgatóként irányította az iskolában folyó oktató-nevelő munkát. A szakmai tantárgyak oktatása mellett nagy hangsúlyt fektetett az iskola számítógép-parkjának fejlesztésére. Nevéhez fűződik a Vedres iskolaépületének 2006-tól 2008-ig tartó felújítása, melynek során a 112 esztendős épület rekonstrukciója és bővítése 740 millió forintból valósult meg, egy több mint 1800 négyzetméteres új épületrész kialakításával. Közoktatási szakértőként elsősorban a szakképzéssel összefüggő feladatokban vett részt. Iskolai munkája mellett magántervezőként továbbra is tevékenykedett, és több kollégának önzetlenül segített az otthonteremtésben. Iskolai munkája mellett aktív közéleti tevékenységet folytatott: 1970 óta a dóm kórus tagja volt, 1994 óta a Szeged-Belvárosi Római Katolikus Egyházközség egyházközségi képviselőtestületének tagja, majd 1999 óta világi elnöke. Az Egyházművészeti Tanács, a Templomokért Alapítvány, valamint a Szent Lúcia Alapítvány kuratóriumi és tanácsadó testületi tagjaként is dolgozott. Az Építőipari Tudományos Egyesületnek 46 évig volt tagja, emellett a Csongrád Megyei Építész Kamara, valamint a Csongrád Megyei Mérnök Kamara is tagjai között tudhatta. Munkásságát ÉTE Érdeméremmel, Alpár Ignác- és Éneklő Ifjúságért-díjjal ismerték el.

Emlékét kegyelettel megőrizzük, nyugodjon békében!

Somoskövi Sándor okleveles építészmérnök 1946 -2015

Somoskövi Sándor okleveles építészmérnök 1946 -2015

NEKROLÓG

Somoskövi Sándor, a Vedres István Szolgáltatási Szakképző Iskola nyugalmazott mérnök-tanára, grafikusművész, vedreses diákként indult. 1946-ban született Jánoshalmán, majd a Vedresben érettségizett 1966-ban. 1971-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Középület-tervezési Tanszékén. Építész pályáját Jánoshalmán kivitelezőként kezdte, majd Szegeden folytatta tervező vállalatoknál. Jelentősebb megvalósult épületei: városi sportcsarnokok Füzesgyarmaton és Jánoshalmán, valamint a piliscsabai campus kollégiumépülete. Építész munkásságáért az ÉVM és a Művelődési Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette. 1998-tól 2006-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított a Vedresben. Tanítványai először megrettentek szigorától, de hamar megszerették kedves, közvetlen egyéniségét és kitűnő humorát. Képzőművész élethivatása szakmai pályafutásával együtt indult. Középiskolai évei alatt kedves tanára, Szili Török Dezső szegedi festőművész műtermében akvarellfestést és alakrajzot tanult, Masznyik Iván festőművész irányításával rajz stúdiumokat végzett, Kákonyi mesternél mintázást, Nemcsics professzornál színdinamikai és tér-sík kompozíciós tanulmányokat végzett. Az utóbbi 30-40 évben számos egyéni és csoportos képzőművészeti kiállításon vett részt hazánkban, Romániában, Olaszországban, Ausztráliában, Svédországban, Norvégiában és Dániában. Tavaly januárban nagysikerű életmű-kiállítást rendezett az EDF Démász Galériában; biztos rajztudással és nagy műgonddal készített grafikái és akvarelljei egész képzőművészeti munkásságát bemutatták.

Emlékét kegyelettel megőrizzük, nyugodjon békében!

 

“Felelősek vagyunk egymásért” – Pászti-Tóth Gyula építőmérnök (1942-2014) emlékére

Nem volt építész. Nem volt gyakorló tervező mérnök. Mégis, Kamaránk megbecsült tagja lett. Szakmai pályája Csongrád városában indult, ahol kezdetben a kivitelezésben szakmunkásként dolgozott; majd a diploma megszerzését követően építési vállalkozásba kezdett. Amely később családi vállalkozássá alakult – szintén építőmérnök fia és építész veje bevonásával – tervezési munkákat is felvállalva; innen ered a kamarai kötődés. A személyes kapcsolatokat fontosnak tartotta. Alapvetően közösségi ember volt, talán a nehéz életkörülményekből való indulásának köszönhetően. Kapcsolatteremtő képessége, sajátos humora, közvetlensége közismert volt.  Közösségben gondolkodott; a rá oly jellemző társadalomtudata vitte a politikai pályára is, még a rendszerváltás hőskorában. Csongrád város önkormányzati képviselője, majd Csongrád megye Közgyűlésének alelnöke lett; ahol is a településfejlesztés és a területfejlesztés ügye tartozott hozzá. Ezeket a szakterületeket valódi Ügynek tekintette – egészen haláláig -, ismerői körében ügyszeretete legendás volt. Egyéb társadalmi megbízatásokat is szívesen vállalt (többek között mint a Progress Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Kuratóriumának elnöke). Később – a zavarosabbá váló politikai közéletet felhagyva – végérvényesen az építőipari magánvállalkozás kötötte le, amely építészeti tervezéssel, építéskivitelezéssel, településfejlesztési tervezéssel foglalkozott. Személyiségéből adódik, hogy ő lett az, aki a Csongrád  Megyei Építész Kamara előző zavaros időszaka tisztázásának ügyét felvállalta. Az Ad-hoc Vizsgáló Bizottság elnökeként lelkiismeretes, alapos feltáró munkát végzett, és erről tárgyilagos tájékoztatást adott a Kamara tagsága számára. „Felelősek vagyunk egymásért” – indokolta akkor hozzáállását a beszámolóban. Váratlan halálával űr maradt utána, a megkezdett munka (egyelőre) bevégzetlen maradt. A státusz betöltése előbb- utóbb  megtörténik, a személyiség azonban nem pótolható.

Borvendég Béla emlékezete (Budapest 1931 – Szeged – Budapest 2014)

Megint elment egy nagy Guru, akit gyászol az egész építész szakma.

Béni bátyánk egyetemi évei után szinte azonnal szegedi polgárrá vált, Ybl díját és Kossuth díját is szegedi építészként kapta. Csak nyugdíjba vonulása után, 2005-ben költözött vissza a fővárosba. Szakmai munkássága teljes mértékben a délvidéki városhoz, Szegedhez kötődik. Az egyik legjelentősebb vidéki tervező vállalat, a DÉLTERV (korábban SZTV) főmérnöke volt, e vállalat színeiben tervezett épületeket; főleg Szegeden és környékén, főként lakóépületeket. Kevesen tudják, hogy az ő alkotása a szinte mindenki által (sajnálatosan) ismert ravatalozó épület a belvárosi temetőben.  Országos hírneve tervezői munkássága mellett abból eredeztethető, hogy igen hosszú ideig a Magyar Építőművészek Szövetségének vezetőségi tagja, majd 8 éven át Elnöke volt. Széleskörű ismertsége abból fakad, hogy az egyik legjobb tollú közíróként tette magát híressé. A magyar és a nemzetközi építészet örökké aktuális kérdései foglalkoztatták, szinte halála napjáig. Sajátos iróniával átszőtt, olvasmányos szakcikkei feltűnést keltettek a szakmán kívüli körökben is.

Az Építész Kamara megteremtésében is fáradozott. A várospolitika érdekelte igazán: a rendszerváltáskor polgármesterjelöltként indult, aztán Szeged város Önkormányzatában a Városfejlesztési Bizottság elnökeként ismert közéleti emberré vált. Senki másra nem hasonlítható az Ő személyisége. Nagy műveltségű, fanyar humorú, nagyívű gondolkodásával kiváló beszélgetőpartnernek ismerhette meg mindenki; olyannak, aki soha nem rejtette véka alá a véleményét.

 Béni Bátyánk, örökre megőrizzük emlékedet.

Csongrád Megyei Építész Kamara Elnöksége

2014. február

In memoriam Takács János

(másodközlés, megjelent a Délmagyarország napilapban)

Az egyik legősibb szakma, az építés elhivatott és kiemelkedő művelője volt Takács János építész. A makói születésű fiatalember otthonról hozta szakmaszeretetét és puritán racionalizmusát. Tanulmányait a szegedi Vedres Építőipari Technikumban alapozta meg, majd a fővárosi Műegyetemen teljesítette ki. Sokoldalú, a szakma több területét ismerő és sikeresen gyakorló építészmérnökét tisztelhettünk személyében. Kivitelezést irányító mérnök, építész vezető tervező, beruházás irányító, szakközépiskolai oktató, közigazgatási szakember. Pályája csúcsán Csongrád megye főépítésze volt, majd Makón városi főépítész. Tervezői munkásságát számos lakó- és középület dicséri országszerte. Ezeket a házakat – hitvallása és törekvése szerint – a lehető legjobb funkcionális térrendezés, egyszerű homlokzati- és tömegformálás, időtálló és célszerű anyaghasználat jellemzi. És ami a legfontosabb: elégedett használók. Karakán, szókimondó, egyenes ember volt, aki konfliktusokat is vállalva állt ki az általa helyesnek vélt megoldások és vélemények mellett, ha kellett a többséggel és a hatalommal szemben is. Önzetlen és megbízható kolléga volt, aki elemében érezte magát minden értelmes, jó célokért dolgozó szakmai, vagy civil közösségben. Hiszem, hogy nemes ügyeket szolgált céhen belül és azon kívül is. 

A Csongrád megyei építész- és mérnökközösség emberi erényei miatt is fájdalmasan éli meg távozását és hiányát. Nyugodj békében János!

Kiss Lajos
a Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület elnöke

HIÁNY (Nekrológ Novák Istvánról)

Novák István – építész DLA (1938-2013)

Budapest-Szentes-Szeged-(Szarvas-Makó-Orosháza)-Szeged

Váratlanul eltávozott a Szegeden élő Ybl- és Prima Primissima Díjas építész.

Aki számos más díjat, országos ismertséget szerzett; aki a Kárpát-medencében, ezen belül különösen az Alföldön, ezen belül különösen a saját városának tartott Szegeden számos figyelemre méltó középületeket alkotott;
akinek kapcsolatépítő képessége vitathatatlan volt;
aki főépítészként város és épület léptékben egyaránt tudott gondolkodni, alkotni;
akinek nevéhez fűződik társművészek menedzselése, művészi alkotásaik megjelenítése épületbelsőkben, homlokzatokon, városi tereken;
aki mindenki nyelvén értett, politikus városi vezetőtől, a hivatali munkatársakon keresztül, a kollégaként becsült szaktervezőkön, rajzolókon át, a portásig bezárólag;
aki mindenkivel megtalálta a hangot.

Mindez tudatosan az alkotásnak, a PRODUKTUMNAK, mint elérendő célnak volt alárendelve. Ezek a tulajdonságok így együtt, az ő alkotó személyiségében együvé váltak. Ritka jelenség ez; biztos, hogy nagyon-nagyon sokan – kollégák, tisztelők, barátok – sokáig HIÁNYKÉNT élik meg váratlan eltávozását.

A Csongrád Megyei Építész Kamara megválasztott vezetősége a tagtársak nevében is búcsúzik Novák István kollégától.

Eszenyi Aladár okleveles építészmérnök 1938 -2011

NEKROLÓG

Született Szegeden, 1938. június 23-án. Általános és középiskoláit Szegeden végezte. Építészmérnöki diplomát 1967. évben kapott a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészmérnöki karán. Első munkahelye a szegedi Építőipari KTSZ.-nél 1961-ben, ahol először építésvezető, majd főmérnökként tevékenykedett. A Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál (CSOMITERV) 1968-ban kezdett dolgozni. 20-25 éves építész tervezői és beruházói gyakorlattal rendelkezett munkahelyén a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál. Először műszaki osztályvezetői, majd csoportvezetői – tervezői beosztásban. Vezető tervezői jogosultságot 1987-ben kapott. A Magyar Építész Kamara tagja 1998, a megalakulása óta. Munkássága az „F és E KLASSZIK BT. – Eszenyi Stúdió Tervező Iroda” (6720 Szeged, Arany János u. 7.) társaságnál: a megalakulás, 1991. óta tulajdonos ügyvezető tervezőként folyamatosan dolgozott. Tervező irodáját is a Csomiterv Szeged, Arany János u. 7. szám alatti társas irodaházban alakította ki. Cégalakítása során fő tevékenysége az építészeti tervezés volt.  A tervezési tevékenységet vezető tervezőként, cégtulajdonosként, ügyvezetőként végezte kollégák bevonásával. A még mindig aktív munkássága 2011. októberében szakadt meg bekövetkezett tragikus halálával. Emlékét sok szép megépült épület látványa őrzi.

Referencia munkái: Eszenyi Aladár okleveles építészmérnök 1938 -2011 Tovább olvasása